Politizálni mindig politizáltam, nyilván van, hogy szűkebb körben, volt, hogy nagy nyilvánosság előtt. Amikor az LMP színeiben a 16. helyen Európa-parlamenti képviselőjelölt voltam, akkor az nyilvánvalóan egyfajta demonstrálás volt, mondjuk úgy, hogy nyilvánosságra segítése egy meglehetősen szűk felületekkel, anyagi és egyéb tehetséggel rendelkező pártnak.

Miért bízott meg egy pártban, egy olyan pártban, amelynek szemmel láthatóan nagyobb szüksége volt önre, mint önnek a pártra. Ez egy dilemma, nem?

Hát nekem egyáltalán nem volt szükségem a pártra. Választópolgárként esetleg igen, szükségem lehet egy olyan fajta pártra. Mondhatjuk úgy, hogy híres bácsik vagyunk, vagy híres emberke vagyok némileg, és néhányan figyelnek arra, hogy mit gondolok. Nyilván ez azt is jelenti, és ezt pontosan tudom, hogy ezzel bizonyos értelemben erodálom is saját, mondjuk úgy, hogy meglévő hitelemet sokak szemében. De hát ezt bizonyos értelemben fölvállalom. Én ilyen szempontból játékos vagyok, nem nagyon foglalkozom azzal, hogy hű, most majd mit fognak gondolni rólam.

Magyarországon élünk. Nem tart attól, hogy egy politikai erő melletti kiállás a karrierjét veszélyeztetheti? Nem nagyon szoktak, nem tudunk rengeteg emberről, művészekről, akik másból is meg tudnak élni, akik kiállnának nyilvánosan egy politikai erő mellett.

A szűkebb környezetem is mindig óvott ettől. Azt tudom mondani, hogy akkor ilyen értelemben nem vagyok elég meggondolt. Persze, tudom, érzem én ennek a veszélyét. Nagyjából én azt gondolom, hogy azok az értékek, amik mondjuk megjelennek talán egyedüliként vagy egyedül hangsúlyozva az LMP programjában, vagy megjelentek az LMP programjában, azok nekem fontosak. Tehát a környezettudatos gondolkodás, a jövőnkkel való foglalkozás, az, hogy a napi vagy a következő egy évre szóló programok helyett valamiféle jövőképet próbáljunk fölvázolni ennek az országnak. Szerintem ez egy nagyon fontos küldetés.

És vállalja annak a kockázatát, hogy megosztja a hallgatóságát?

Kénytelen vagyok vállalni, illetve nem vagyok kénytelen, de most már valószínűleg késő. Egy olyan országban, ahol szekértáborokban meg összeesküvés-elméletekben gondolkodik az emberek többsége, illetve ennyire csalódott a saját mindenkori elitjében, abban az országban tulajdonképpen valamit úgy is fognak gondolni rólam.

Akkor már mindegy?

Szép lehetsz, de okos nem, azt szokták mondani.

Forrás: Mandiner.hu