Szerkesztőség

Belépés

Regisztráció

Jelszó emlékeztető

 

Rovatok

Keresés

mese az élet

 

 

Kérdés esetén: sablik@mentropia.hu

 

Állati kalandjaim a nagyvilágban és idehaza 2. rész

Szigetvári Krisztián kalandjai folytatódnak, ezúttal megismerkedhetünk egy cseh szamárral, egy vad madridi pincsivel és a lopkodós pécsi mókusokkal

Az elmúlt években utazásaim során számos élménnyel gazdagodtam és számos bájos dolgot is megéltem. Ezek közül a legkedvesebbek a soron következő állatos történések.

 

  1. helyszín: Csehország, főszereplő: Szamár

Egy kis dél-csehországi skanzenben vagyunk, ahol a számos építészeti látnivaló mellett igazán elragadóak az állatok. Az ártalmatlanabbnál ártalmatlanabb háziállatok közül én vesztemre pont egy szamárral álltam neki haverkodni, aki kihasználta az alkalmat és fűvel teli szájával ráharapott a kardigánomra. Ez a remek jelenet lett megörökítve, ahogy huzakodunk egymással. Mint egyfajta középkori lovagi tornán, próbálom kitépni az állat szájából a ruhadarabomat. Ez kisebb erőfeszítést követően aztán sikerült is, az állat fogsora, meg a félig rágott füves reggelije azért újabb mintát rajzolt rá.

  1. helyszín: Madrid, főszereplő: Palotapincsi

Bájos kutyus közelít felém marcona gazdát húzva maga után Madrid egyik utcáján. A gazdi betér a kocsmába, a kiskutyát, ezt a légynek sem ártó aprócska vérebet pedig kiköti az ajtó elé. Odaérek a fekete ruhácskát viselő angyalarcú kutyushoz, mire a hátát hirtelen megpillantva egész más jellemrajz bontakozik ki róla: igazi halálfejes metal-kutyus ez, bűbájos maszkba bújtatva!

  1. helyszín: Pécs, főszereplő: Mókus

És ha mókussal kezdtem a történet első részét (link), azzal is fejezem be ezt a beszámolót. Nem kell ahhoz okvetlen Londonig utazni, hogy mókusokkal kerüljünk közelebbi kapcsolatba, hiszen akad belőlük idehaza, Pécsett is elég. Két évvel ezelőtt a teraszunkon felfedeztük a hóban egy kis mókus lábnyomait. Nem sokkal később a lábnyomokhoz tartozó állatkát is volt szerencsénk – igaz csak a másodperc törtrészéig – megpillantani. Újabb örömöt okozott, amikor kiderült, hogy nem duplán látunk, hanem ténylegesen két mókus rohangál reggelente a teraszon és a házunk oldalán.

Ez még nem lenne különlegesség, de ha azt is elárulom, hogy mindez a harmadik emeleten, kilenc méter magasságon történt, talán máris érdeklődésre ad okot az esemény.

Megdöbbenve láttuk, hogy a mókusok úgy másznak a függőleges falon, mint a gyíkok. A házunktól délre eső fákról érkeznek és az északi homlokzatunkon található galambfészket célozzák meg, s fosztják ki jóízűen.

Mi pedig a galambok legnagyobb bosszúságára barátkozunk velünk. Hiszen mégiscsak jobb, ha az emlősök összetartanak…

A mókusok nem olyan szelídek, mint a londoni Hyde-parkban, de a diót, mandulát, mogyorót elfogadják, és kedvesen ropogtatják.

Ilyen alkalmat sikerült lencsevégre kapnom egy reggeli mókus-látogatáskor.

A Walt Disney rajzfilmeket idéző állatkák szeretik a kekszet is, de egy ízben a csüngőeprünket is modortalan módon megcsócsálták. Azóta kissé megromlott a viszony köztünk. De engesztelésünkre néha ajándékot hoztak. Virágcserepeinkben alkalmanként egy-egy idegen diót találtunk, vagy az alsó szomszédtól származó cigarettacsikket.

Vicces látvány lehet egy mókus, ahogy szájában cigarettavéggel, hóna alatt egy fél dióval ugrándozik halált megvető bátorsággal faágról faágra, és rejtőzik el előttünk ismeretlen odújában.

Ma már az egész házunk népe látványossága a két mókus, amennyire ideje engedi, mindenki örömmel figyeli őket.

 

 

Írta és fényképezte: Szigetvári Krisztián

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés erre a cikkre.

A cikk értékeléséhez be kell lépned.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.

 

Hozzászólások

2013. augusztus 25. 20:06
:D


Érdemesek

 

 

csaladivilag

Szeriőz

Árnyékkormány

Hagyományok Újrahasznosítása

ad6kap6

Szociális bolthálózat