Szerkesztőség

Belépés

Regisztráció

Jelszó emlékeztető

 

Rovatok

Keresés

mese az élet

 

 

Kérdés esetén: sablik@mentropia.hu

 

Szitakötőhercegnő

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy toronyba zárt királylány. De nem ám akármilyen, butuska királykisasszony, hanem egy nagyon is okos leányzó. Míg a többiek csak sírni és ábrándozni tudtak fogságuk alatt, ő rengeteg könyvet elolvasott, és megtanult még sakkozni is. Tanulmányozta a felhők és az eső tudományát, a falevelek művészetét, a tündértörténelmet, sőt, kitanulta még a manók legtitkosabb jelnyelvét is…

A többi királylány folyton-folyvást leveleket írt, és galambok lábára kötötte üzeneit. Nem úgy a mi királykisasszonyunk! Ő kikémleltette mindentlátó varjával a környéket, és ügyes kezei pontos térképet rajzoltak a torony környezetéről.

A királylányok sütöttek, hímeztek, varrtak, és nemes sólymaik hátán elküldték ajándékaikat az összes létező hercegnek. A különc királykisasszony ezúttal sem hazudtolta meg magát: elküldte hatalmas, vén baglyát a világ legbölcsebb varázslójához, de nem ám szabadulásért, csupán egy könyvért, amit még nem olvasott.

Mikor bősz őrizőjük, a sárkány rájött mesterkedéseikre, a sok-sok rémült leányt egy irdatlan tágas, sötétbe vesző oszlopok tartotta terembe zárta, melynek nem volt egy ablaka sem, kivéve az egyik falán egy apró repedést.

Innen küldözgették a királylányok pillangóikat, s a mi királykisasszonyunk is a maga szitakötőjét.
A torony, melynek rabjai voltak, egy hatalmas mocsár kellős közepébe épült. A láp mérgező párájától a pillangók megszédültek, és eltévedtek. A kicsi szitakötő pedig vígan folytatta útját.

Addig – addig repkedett, míg rá nem lelt a leány hercegére. Visszavezette őt a toronyhoz, és beröppent a repedésen. Odabent a királylányok kétségbeesetten siratták szakadt szárnyú pillangóikat. (Amelyeket a hercegek nem tudtak elkapni, s így nem tűzhettek ki gyűjteményeikbe.)

A hűséges kis szitakötő úrnőjének fülébe súgta a herceg nevét. A királylány pedig még aznap kihívta a sárkányt. Egy sakkjátszmára.
Egész éjjel játszottak, s a leány végül mattot adott. Jutalma a szabadság volt.

Összeszedte minden cókmókját, és kicsiny bőröndjével maga mögött hagyta a tornyot. A mocsárban szabadon engedte szitakötőjét, és attól kezdve együtt vándorolt hercegével.

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés erre a cikkre.

A cikk értékeléséhez be kell lépned.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.

 

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.