[GALEIRA]A lány fiatalsága ott ragyogott szigorú kontya körül, miből a szemtelen nyári szél minden fordulónál kiragadott egy-egy tincset. Szűzies kék szemei remegve kerülték az öregúr dacos, kávébarna tekintetét.

A dal egyre hangosabban szólt, betöltötte a teret, a kis sétálóutca minden járókelője erre táncolt már - a napfény is, s a szél, ahogy felkapta a színház szökőkútjának vízcseppjeit…

S most újra megpördültek: az öregúr helyén egy barna bőrű, éjfekete hajú fiatal férfi táncolt, erős karjaiban a törékeny pincérnővel. Gyors, gyors, lassú, gyors, gyors, lassú…       

S mikor a harmonika már elzokogta  az utolsó hangokat, a két fiatal pillantása találkozott.

Az öregúr elengedte a pincérnő karcsú derekát, s kalapját emelve elbúcsúzott. A szemtelen nyári szél pedig elvitt mindent.

            Máig emlegetik ezt a tangót az utcabeliek. De Schelhammer  bácsit soha többé nem látta senki így táncolni…