Szerkesztőség

Belépés

Regisztráció

Jelszó emlékeztető

 

Rovatok

Keresés

embernek maradni

 

 

Kérdés esetén: sablik@mentropia.hu

 

A tökmanók bátorságáról való picinyke történet

Hallottatok már a tökmanókról? Nem? Hát az mégis hogyan lehetséges?

Áh, biztosan csak tréfáltok velem… Hiszen minden Halottak napja környékén csak úgy hemzsegnek képmásaik a házak kertjében, meg az erkélyeken, meg a teraszokon…
Bizony-bizony, a faragott tökökről beszélek!

                No, egy tökmanó pontosan ugyanolyan: nagy kövér tökfej, száraz szalma-, vagy kukoricalevél-haj, kockás hózentrógeres nadrág, és fa- vagy vasvilla a kerti munkákhoz. (És a bumszli, tömpeorrú bakancsot se felejtsük el!)

                Most már akkor tudjuk, milyen kívülről. Na de milyen belülről? Nos. Egy tökmanó legfőbb ismérve, hogy kiváló kertész. Mert bizony a töktermesztés nem egyszerű dolog…

                Aztán profi szobrász. Mert bizony a tökök közt sosem lehet két egyforma, alakra, színre, méretre mind különböző kell legyen!

                Végül pedig rafinált kereskedő és tapasztalt utazó, hiszen vidékről a töknek bizony el kell jutnia a városi piacra, amit ugyebár nem lehet csak úgy, az emberre bízni!

                Mindemellett a tökmanó közeli rokona a burgonyamanónak (csúfnevén krumplitörpének).

Róluk szól tehát e kicsiny történet. Igaz, vagy sem, úgy görbüljek meg!

                No hát, történt egyszer,hogy Halottak napján, az angol manóknál az úgynevezett Halloweenkor a „földfelett” és a „földalatt” közti választóvonal, határsövény elvékonyodott, sőt, ki is szakadt itt-ott.

                Ezt látván a gonosz lidércek, lúdvércek, ördögök, krampuszok, szellemek, kísértetek, démonok seregestül a föld fölé szöktek, s mindenféle csínyeket követtek el a manók ellen! S titokban azt tervezgették, hogy az emberek ellen vonulnak…

                Háhá! De nem számoltak a bátor tökmanókkal! Kik halált megvető bátorsággal estek neki a dermesztő seregnek, vasvillával, favillával, kapával, ásóval, és addig-addig csépelték őket, míg vissza nem kotródtak a föld alá.

Akkor aztán a tökmanók jól betömködték a földben keletkezett lyukakat, nem mással, mint tökkel, s attól fogva nincs mászkálás se le, se föl.

                A tökmanók azóta is minden Halottak napján betömik tökkel a határsövény likait, mi pedig, az ő bátorságuk emlékére kifaragjuk képmásaikat a tökből, hogy elijesszük a lidérceket, lúdvérceket, ördögöket, krampuszokat, szellemeket, kísérteteket és démonokat.

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés erre a cikkre.

A cikk értékeléséhez be kell lépned.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.

 

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.