S egy napon hálójába légy repült. Szürke szárnyú, pontszerű.

Ijedten kapálózott, szabadulni próbált.

A pók köhintett.

-Jó napot.- mondta udvariasan.

A légy csak sírni tudott.

-Na. Kérem. Higgadjon le. Nem fogom megölni. Tudom, nem érti...- s valóban nem értette. Csak azt értette, hogy a hatalmas pók épp hozzá közelít.

-Elengedem. És tudja, miért? Mert világ életemben a gazdagságot kerestem. Megtettem érte mindent. Megszereztem a fél világot. S tudja, mire jöttem rá? - a légy remegve csóválta fejecskéjét - Arra, hogy így sosem leszek gazdag. Nem...- azzal elnyisszantotta a legyet tartó szálakat.

-Nem a birtoklás tesz gazdaggá, hanem az, hogy mindig van miből pazarolni...- vonta le a pók a végső tanulságot a messzire szálló legyet figyelve.