Szerkesztőség

Belépés

Regisztráció

Jelszó emlékeztető

 

Rovatok

Keresés

mese az élet

 

 

Kérdés esetén: sablik@mentropia.hu

 

A pitypangmezei csata

Harcba készültek az erdők tündérei, véres csatába: ragyogó páncélt, míves kardokat kovácsoltak maguknak, gyakorlatoztak, íjakat és nyílvesszőket faragtak. Volt már négyszáz éve is annak, hogy először kaptak össze valami apróságon. Maguk sem emlékeztek már, hogy min.

Ám azóta szövetségeseket toboroztak, és a tündérek minden nemzetsége készülődni kezdett a Nagy Csatára.

Türelmetlen, céltalan dühükben nem is építkeztek többé, hagyták beomlani csodaszép palotáikat. Dalaik nem szóltak többé szerelemről, sem Napról, sem Holdról – az egyetlen, amiről énekeltek, az a kardok csörrenése volt. Nem ettek finom ételeket, mert az erőhöz csak hús kell, és semmi más.

A csata napján a seregek felsorakoztak a Pitypangmezőn. Mogorva arccal méregették egymást, míg kapitányaik ki nem adták a parancsot.

A támadás megindult, és a pitypangok hófehér pihéi mind, az utolsó szálig felröppentek az ég felé. S a kódex lapja, melyre e történet leíródott, összegyűrődött. Mindörökre.

 

 

 

Értékelés

Cikk értékelése: 5.00 (1 szavazat)

A cikk értékeléséhez be kell lépned.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.

 

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.