Történt egyszer, hogy egy tiszta, igaz szívű lány Dobogókőre tévedt és a környező erdőket járva egyszer csak egy turulra lett figyelmes, mely leszállt az előtte álló fára. A madár fejét billegetve figyelte a lányt, majd hirtelen a magasba emelkedett és elröpült. A lány követte, mígnem a Rám-hegyen a turul leszállt a földre és szembefordult vele. Ekkor hirtelen fény tört elő egy sziklából, mely megvilágította a környéket.

– Most pedig – szólalt meg a madár – jól figyelj rám! Ez a hely ahol állsz, a Föld szíve. Nézd meg jól, mert nagy és fontos feladat vár rád! Neked és népednek kell védelmezned a Föld szívét!

- Nekünk? De hogyan? – kérdezte a lány.

- Elmondom, csak légy türelemmel. Olyasmit szeretnék mutatni, mely fájdalmas, szomorú, de egyben reményteljes.

Ekkor a turul a lány elé lépett, alakja olyan nagy volt, hogy a lány kényelmesen felülhetett a hátára. Mikor elhelyezkedett rajta, a madár kiterjesztette hatalmas szárnyait és a levegőbe emelkedett a felhők magasságába. Amikor elérte, megállt és a Föld felé fordult.

- A Föld beteg. Haldoklik. Nézd azt a fényt, mely a szívéből tör elő! Ragyognia kellene, ehelyett tompa, szürkés. Küzd a betegség ellen, ezt minden élőlény tapasztalhatja. Hiszen számos sebből vérzik, amikor vörösen izzó lávafolyam önti el testét. Helyreigazítja csontjait, mikor megremeg a föld és kártyavárként dől össze minden. Jajveszékelve sír és könny áztatja, mikor folyói megduzzadva elöntik felszínét. Nagy fájdalmában óriási levegőt véve fújja ki tüdejéből az elhasznált oxigént, mikor hatalmas szelek söpörnek végig rajta. Máskor pedig még a könnye is elapad szomorúságában, ilyenkor szárad ki minden a földön. Így igyekszik legyőzni betegségének okát.

- Mi ez az ok?

- Az emberiség maga. Ti vagytok felelősek a Föld haldoklásáért! Piócaként szívjátok el az energiát és az erőt a bolygóból. Ő mindent odaad nektek, amije csak van, de ti mind többet és többet akartok. Nemcsak a földjét, hanem a vizét és levegőjét is birtokba vettétek, hiszen repültök, mint a madár és úsztok, mint a hal, ha kell, de ha úgy adódik a föld mélyébe is lementek és elvesztek mindent, amiről úgy gondoljátok, hasznos lehet számotokra. Mindeközben, mint a tank gázoltok keresztül mindenen és mindenkin, tönkretéve otthonotokat és testvéreiteket. Nézz le a Földre és mondd el mit látsz? – kérte a lányt.

- Embereket látok, kik valamiféle szertartást végeznek. Kik ők?

- Táltosok és követőik. Ők azok, akik nem felejtették el kicsodák valójában és mi a feladatuk a Földön. Ők lettek kijelölve arra a feladatra, hogy utat mutassanak a Föld szívéhez. Felismered az országot, ami fölött vagyunk?

A lány körbenézett, majd így felelt:

- Ez Magyarország!

- Igen. Ez az a hely ahonnan egyszer még csodálatos dolgok fognak elterjedni, és aminek következtében béke és boldogság vár az emberekre. De ennek érdekében még sok feladat vár a magyarokra. Mert őseitek nem véletlenül kapták ezt a földet örökül. Ők tudták, hogy azért jöttek ide, mert itt a Föld szíve és az ő feladatuk annak védelme. Addig nem is volt gond, míg nyugat felől nem jött egy pásztor, akit szívélyesen befogadtak, meghallgatták az igét, melyet hirdetett, és első államalapítótok úgy döntött itt maradhat. Mikor ez a pásztor társaival együtt letelepedett a Kárpát-medencében, ellenetek fordult. Mindenáron el akarta pusztítani mindazt a tudást, amit őseitek birtokoltak, mert rettenetesen félt tőle. Megszállottan üldözött mindenkit, aki birtokában volt a tudásnak, és sikerült is majdnem végleg kiirtania. Néhányuknak sikerült megmenekülniük, ők az évszázadok során szétszóródtak a világban, tanácsaikkal segítve az országok vezetőit. Bizony, ők voltak a táltosok. A magyar népet pedig mindenki el akarta taposni, meg akarta semmisíteni. De ti kitartottatok küzdöttetek, ellenálltatok és most rajtatok a sor, hogy a világ megtudja, mire vagytok képesek, mi is a ti feladatotok a világban. Mert nem kevesebb, mint a Föld szívének védelme, mert ha az megszűnik dobogni, pusztulás vár az emberiségre.

- Mit tehetnénk mi, hiszen csak egy kis ország vagyunk? Milyen fegyverrel védjük meg a Föld szívét?

- Nem kell hozzá különleges fegyver. Ez az erő minden emberben megvan. Hiszen a Föld gyógyulásához nincs szükség másra, csak szeretetre. Nektek, magyaroknak hatalmas szívetek van, csak nem mindenki ismeri ezt fel. Nem véletlenül fáj annyitoknak a szíve manapság és szenved ugyanúgy, mint ahogyan a Föld teszi. Érzitek, hogy valami nincs rendben a Földdel. Meg kell tanulnotok és tanítanotok minden embert szeretni. Önzetlenül, tisztán és őszintén, mint ahogy a gyerekek teszik. Ez az egyetlen mód, hogy segítsetek a Földön.

A lány nem szólt, a turul pedig ereszkedni kezdett. Mikor földet értek, a lány ugyanott találta magát, ahonnan elindultak.

- Most menj! – szólt a madár – Tanítsd meg népedet szeretni! Mondd el nekik mi a feladatuk és beszéld el nekik mindazt, amit elmondtam neked. A Föld szívének sorsa a ti kezetekben van. Cselekedjetek bölcsen és jobbra fordul mindenki sorsa. Szeressétek egymást, a természetet, éljetek harmóniában, és a Föld szíve erősebben fog dobogni és ragyogni, mint valaha.

Ezzel a turul fejet hajtott a lány előtt, aki szintén meghajolt, majd a madár alakja eltűnt a magasban. A lány pedig úgy tett, ahogy a turul kérte. Azóta is tanulja és tanítja a szeretet nyelvét.