2009. december 3.
A mese
Kezén póknak képét viselte, s csak szőtt, és szőtt, meg nem állva soha.
Szemeit le nem hunyta, s szó nem hagyta el ajkait.
Kifogyott az időből.
Be kellett fejeznie, mielőtt véget ér a lap.
De ő nem akarta abbahagyni.
Írt, s nem állt meg a papír szélénél, az asztalra folytatta, aztán a padlóra, az ablakokra, a tükrökre és a falakra.
Betűi kiszaladtak a házból, és ő írt tovább.
A fákon, az utcán, az emberek ruháján kergetőztek szavai.
Aztán papír elporladt, s keze elernyedt.
Ám betűi behálózták az egész világot,s tán még többet is annál.
És szőtte, szőtte tovább a mese önmagát.
Így győzte le Arakhné az isteneket.
Értékelés
Még nem érkezett értékelés erre a cikkre.
A cikk értékeléséhez be kell lépned.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Nincs hozzászólás.
