Túl a felhőkön, túl a madarak sokaságán.

Elvitte egészen a csillagokig. Ott elfáradt, és letette.

A holdbéli kisfiú észrevette a papírsárkányt, s megkérdezte a szelet, az övé lehetne-e.

S a szél, mivel nem volt irigy, és kedvelte is nagyon a kisfiút, neki adta.

Boldogan nézegette ajándékát a holdbéli kisfiú - ám mivel a szél hazatért a Földre, reptetni már nem tudta.

Megunta, és eltette emlékbe.

Visszatért legkedvesebb elfoglaltságához: figyelte az embereket.

S addig-addig nézte őket, míg végül észre vette, hogy mindenki kétségbeesetten keres valamit.

Megmozgatnak érte nehéz sziklát és magas tornyot, de sehol nem lelik.

S nem véletlenül volt ő a holdbéli kisfiú, mert bizony rájött, hogy a papírsárkányt keresik.

Sürgönyzött is a szélnek, hogy jöjjön és vigye vissza azonnal a Földre.

Azóta nincs a holdbéli fiúnak sárkánya.