Olivér félénken lépett be a kastélyba. Immáron második osztályos lett. Nem őrzött kellemes emlékeket az első évről. Ő volt a legkisebb az osztályban, ráadásul a természet vörös hajjal és szeplőkkel áldotta meg. A felnőttek szerették, mert kedves volt és éles eszű, de a gyerekek…   Tovább »

Bolondozott velünk az időjárás abban a márciusban. Hópihék porcukrozták a barackvirágokat, ám egy héttel később már a legszomorkásabb városi eső szitált belvárosi albérletem ablakára is. Éppen otthon ültem, a padlón, egy párnán, és egy táskára varrogattam apró tükröket. Csengettek.   Tovább »

Sokszor látták a kendőárust a Széchenyi téren üldögélni. Azt mondják, mindig csak a madarakat figyelte. Semmi mást. Nem érdekelték a járókelők, nem érdekelték az épületek. Azt mondták, ilyenkor repülni tanult.   Tovább »

Hallottatok már a tökmanókról? Nem? Hát az mégis hogyan lehetséges?   Tovább »

Mese arról, hogy a legkegyetlenebb télben a legjobb menedék az otthon melege   Tovább »

Nagyapó horgászni ment. Mindannyian vele tartottunk, a család legapróbb tagjai is, a stégre gyűltünk, zöld és piros kockás pokrócokkal, termoszban meleg teával, szendvicsekkel - hiszen tudtuk, ma kifogjuk a nagy halat. A tó hullámai méregzölden csapdosták a partot, dühös szél fújt, de minket semmi nem rettenthetett el. Nagyapó bekapcsolta a kisrádiót, és bedobta a horgot. Vártunk. Egyre feszültebben.   Tovább »

Albertnek hívták azt a bizonyos kisfiút. Ha jól emlékszem. Igen, Albertnek. Szeplős volt, göndör barna hajú, kissé pocakos. És nem tudott táncolni. (Ami nem is lett volna olyan nagy tragédia,ha az iskolában nem lett volna táncórájuk. De sajnos volt. Egy hórihorgas, karvalyorrú tanárnővel, aki hivatásának érezte, hogy minél nagyobb s kényelmetlenebb figyelmet szenteljen szegény Albertünknek.)   Tovább »

S ekkor kirázta a hideg. Nem érzett még ilyet soha. Várt. Újra megborzongott.   Tovább »

"ám a leány meg sem moccant. Bele-belekapott hajába az orkán, ám a szeme se rebbent. Ekkor a szürke szélherceg elindult, s egyre közelebb és közelebb jutott a tisztás közepéhez. Minden lépésével egyre erősebb lett a szél, egyre jobban tombolt. A leányon látszott, hogy rendíthetetlen – egyáltalán nem fél. Hatalmas sziklákat kapott fel a hurrikán, de a lányban emberére talált."   (1 komment)   Tovább »

Azt beszélték, egy éjjel, egy holdvilágos, fagyos téli éjjelen megállt Gergely ablaka alatt, s csak nézte, nézte a fényt, a pislákolást, az árnyékokat – és vágyakozása oly erős volt, hogy kiáradt szívéből, és átváltoztatta testét. Mivel erejét most először használta, alakja egy csúf károgó varjúé lett...   Tovább »