Szerkesztőség

Belépés

Regisztráció

Jelszó emlékeztető

 

Rovatok

Keresés

mese az élet

 

 

Kérdés esetén: sablik@mentropia.hu

 

Megérkeztek a Kolorádó Fesztivál első fellépői

Június 17-e és 20-a között ötödik alkalommal rendezik meg a Kolorádó fesztivált Nagykovácsi határában, ahol a rocktól az r’n’b-n át az elektronikus zenéig számos műfaj képviselteti magát.


 

“A Kolorádó egy szép, zöld és szabad fesztivál, ami mindig is az sokszínűségről szólt, idén pedig minden eddiginél változatosabb fellépők adják majd egymásnak a színpadokat négy napon keresztül.” 


A nemzetközi vendégek között lesz az indie-pop-ban (is) utazó ​Nilüfer Yanya, aki egyszerre próbálja zenéjébe gyúrni olyan gyerekkori hatásait mint a Pixies, Nina Simone vagy a kora 2000-es évek R&B-je, szerencsére sikeresen. Sokszínű inspirációiból hasonlóan diverz megjelenések is következnek: bármikor bátran követhet egy szintipop dalt rockosabb hangzás, csillapodás neo-soullal, majd ismét táncbahívás. Turnézott a közelmúltban az Interpol és a The XX társaságában is, Kolorádóba pedig nemrég megjelent Miss Universe című albuma bemutatására érkezik.


 

Érkezik a Tropical Fuck Storm, egy​ modern (art-) punk zenekar, akik a post-punktól a noise rockon át a funkig terjedő palettájukon szórakoztatóan veszik napirendre korunk kiemelt kérdéseit. 2018-as Düreres koncertjük után ismét velünk lesz az angol The KVB, kiknek zenéjében tökéletes egyensúlyban keveredik a kísérletezés és a strukturáltság, a post-punk apokaliptikussága, a shoegaze önelemzése, a szentimentalitás és az eufória.





​A rock és punk vonalon tovább maradva: a Bo Ningen-i srácok Japán különböző részeinek underground szekciójából gyarapodtak. Az más kérdés, hogy a banda tagjai egyébként Londonban találkoztak és ott is alkotnak jelenleg. A kezdetekben a hangzásuk inkább zajos volt mint rock, a felállás pedig nem is volt banda szerű. A japán nyelv már eleve magában hordozza az ismeretlen varázslatát, de a formáció a noise-rock és pszichedelia árnyalataival nyeri el a teljességét. A kísérletezés, az erős zaj és persze a punk mind része a szinte már matematikai képletnek. Londonban pedig azt csiripelik a madarak, hogy ők a legjobb live zenekar, ezért nem egy hétköznapi koncertet várunk tőlük.




Helena Hauff is tiszteletét teszi a Kolorádón, aki nélkül biztosan nem tartana itt – vagy talán sehol – napjaink electro újhulláma. A hamburgi minimalista elektronikus színtér régóta különleges hangot képvisel, Helena pedig fogta az egy dobgép és egy szinti alapelvét, és új szintre emelte. Tíz éve építgeti már emlékezes szettjeit post-punkból, ipari technoból, savtól csöpögő electroból, lemezei a Ninja Tune-nál jelentek meg Actress gondos kezei által előresegítve, Return To Disorder kiadóján pedig a hamburgi színtér fiataljait mutatja meg a világnak.




Hunee ​olyan dj, aki ismeretlen, elfeledett zenéből szeret slágereket csinálni – olyan dalokból, amiben semmi slágeres nincs. Ő mégis tudja őket úgy kontextusba helyezni, hogy ott és akkor az legyen a kedvenc dalunk. Alázattal kutatja és tanulja a tánczenét annak klasszikus keretein belül és kívül egyaránt, jól ismeri minden szegletét a korai Paradise Garage-tól a Panorama Barig, a brazil őserdőtől a detroiti gyártelepekig.




A techno világába kalauzol ​a bristoli Giant Swan, aki olyan helyeken fordult meg és csinált már showt mint a Villette Sonique, Berghain vagy éppen az Unsound Fesztivál. De mi ennek az oka? Nem lehet más, mint az agresszív tánczene, a remegő basszus és elektronikus kopácsolás házassága ebben a formációban. Szinte hipnotikusan bűvöli el közönségét a gépeken és pedálokon átívelő abuzált gitár hangokkal és szabad vokállal. Az így keletkező zaj már inkább ipari zene, nem teknós-teknó. Az Earn 12″ elismert 2016-os kiadása a FuckPunkon pedig megerősítette, hogy a Giant Swan az utóbbi évek egyik legizgalmasabb elektronikus megmozdulása. ​Érkezik Daniel Avery dj-producer ism aki egyetlen dologban hisz: őszintén kifejezni saját magát, az éppen aktuális állapotában a zenéjén keresztül. Mi pedig pontosan ezt a manifesztálódást követhetjük már tíz éve. Gondolatisága köti össze megjelenéseit: elsősorban még a album formátumában hisz, megköveteli hogy rá figyelj és vessz el okosan építkező, jól struktúrált technojában. Abban a technoban, melynek határait számról számra feszegeti tovább, színesíti hol súlyosan lehengerlő ambient tételek, hol borotvaéles elektro irányába.



 

A manchesteri techno páros, Andro és Dimit Kolorádós szettjére rendesen fel kell készülni majd a következő hónapokban. A nyers és modernesített ütemek szinte már új szintre emelik a rave-élményt. Az analóg technikákat mélyen tisztelik, ezért feltétlenül lehet rájuk számítani a live performansz során. A súlyos szeletelésben találkozhatunk a technótól a hip hopig bármivel, persze csak a hangtervezés kompromisszumok nélküli figyelembevételével.




Ezen a vonalon maradva ​velünk lesz a svédországi The Empire Line kíméletlen, kompromisszummentes zajos technojával, és az ausztrál elektronikus újhullám egyik oszlopos tagja, Roza Terenzi. Hiperaktív producerként rohamtempóban bombáz minket izmosabbnál izmosabb megjelenésekkel igencsak előremutató kiadóknál, melyeken tört ütemek széles spektruma keveredik visszafogott house, húzósabb techno vagy éppen dubos hangzásokkal. DJ szettjeiben ez a visszafogottság energikus buliztatásba fordul, természetesen a változatosság szintentartásával.





Ata Kak története közel van egy tündérmeséhez: hazáját hátrahagyva dolgozott és élt a világ számos pontján, közben zenekarokban játszott reggae-t és diszkót. Mindeközben mindig a saját útját kereste, így született meg a 90-es években első kazettája, mely elsőre a feledés homályába merült. 25 évvel később egy megszállott lemezgyűjtő rátalált, évekig járt Yaw Atta-Owusu nyomában míg megtalálta Ghánában, lemezen újra kiadta, az Obaa Sima-ból sláger lett, Yaw pedig ennyi év után színpadra vihette szerzeményeit.


 

A dániából érkező Erika De Casier az egyszerűségben hisz: Ő csak azt szeretné, hogy egész nap a zenével foglalkozhasson és kertes házban lakjon, hogy lehessen cicája. Rendes koppenhágaiként a klasszikus kocsiban megmondós rapvideóját is bringán forgatta, minden egyebet pedig tökéletesen ültetett át a 90-es évek r’n’b-jéből kortárs jövőzenéjébe. Együtt nöttünk fel vele az MTV-n, így együtt is rajonghatunk a dalaiban fetűnő Usher vagy Aaliyah hatásért.


 

Amikor SHYGIRL megérkezik, káoszt és bizonytalanságot teremt, bármikor robbanásra kész. Sega Bodega támogatásával tavaly tavasszal landolt páros lábbal az angol klubszcéna kellős közepén, hatékonyan összegyúrva mindent ami előre mutató a mai UK trap / drill / grime világában. Csontig hatoló szövegek ahol senki nincs biztonságban, iparos ütemek humorral és véres komolysággal egyidőben.




​A szigetország tánczenéje időről-időre visszakanyarodik a gyorsabb zenékhez, ahogyan történik mostanában is. ​A Nagykovácsiba ellátogató ​Sherelle ennek az előretörésnek az egyik kiemelkedő alakja, rádióműsoraival, közösségépítésével és színes szettjeivel helyet követel magának, majd kellő humorral és alázzattal bizonyítja rátermettségét. Bármikor számíthatunk tőle jungle-re, footworkre, színezve némi dubsteppel vagy ghetto house vokálokkal.




Milyen egy modernkori boszorkány? Milyen egy férfiközpontú, mexikói katolikus családban felfedezni a saját transzneműséged? Lehet-e identitást találni ma a népzenében? La Bruja De Texcoco ezekre a kérdésekre próbál választ adni. Fiatalkora klasszikus zenei tanulmányait és tradicionális mexikói folklórt és némi jazzt használ fel rituális gyógyításához, miközben feminimitásának felfedezéséről mesél.




​A trance műfajban utazó Code Therapy projektben Floating Machine és CrennWick gyúrták egybe minden tapasztalatukat és rutinosságokat mind producer, mind élő produkciós területen, melynek hozománya egy utazásra csábító, hol organikusabb, hol progresszívabb trance-be hajló, szédítő kaland lett. Színpadra lép ​Matt Allaby producer is, aki zökkenőmentesen keveri a hipnotikus techno iránti szeretetét a korai progresszív minimállal. Jelen van a legnevesebb európai fesztiválokon és számos kiadón keresztül jelentek meg számai, így kicsit távol áll az imént említett erdei aszketizmustól. A nevét már ismerik, óriási tapasztalata van azonban Matt mégis úgy gondolja, minden csak most kezdődik.



 

A minimalista holland szintis színtér évek óta óriási virágzásban van, és ez nagyon jól áll neki. Sorra tűnnek fel friss producertek jobbnál jobb lemezekkel, live actekkel, korai különlegességek újrakiadásával és ezekből készülő mixekkel. Mindebben kiemelt szerepet vállal Mark Van de Maat Knekelhuis nevű kiadójával. Mark sötét minimalizmus, hasító-ropogó, nyers szintitémák, rideg zajok, vészjósló énektémák és a mindezekkel együtt felszabaduló elemi energiák különleges összehatásával operálva emlékezetes szetteket rak le hónapról hónapra a kurrens európai klubok asztalára.




​Jamie Tiller angol külvárosokban nevelkedett punk, hc és reggae lemezeken, hogy aztán a UK pop és elektronika teljes skáláját végigkutassa. Az amsterdami kitérővel Berlinbe költözés, illetve a Music for Memory kiadó elindítása a korábbi hatásokkal együtt már tökéletesen alkalmas volt arra, hogy kialakítsa eklektikus, életigenlő, trópusi diszkó és klubfókuszú baleária tengelyére felépülő hangzásvilágát.




Magyar zenekarok közül már biztosan érkezik a Bohemian Betyars, a Vágtázó Halottkémek, az Esti Kornél, ​​​a Csaknekedkislány, a Middlemist Red, a Platon Karatev, az ​Analog Balaton, a Freakin' Disco, a Ricsárdgír, a Carson Coma, a Dorota, az On the Low és a Route 8.


Elővételes jegyek és bérletek itt.



 

Forrás: kolorado.hu

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés erre a cikkre.

A cikk értékeléséhez be kell lépned.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.

 

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.