Szerkesztőség

Belépés

Regisztráció

Jelszó emlékeztető

 

Rovatok

Keresés

mese az élet

 

 

Kérdés esetén: sablik@mentropia.hu

 

Végletek földje

„Gleccser jege alatt izzó láva, tenger mélyéről magasba lövellő tűzoszlop, sötétség és fény, kopár világ és zöldellő vadon, hangok özöne és éteri csönd, szürke tónusok és vibráló színek, ez: Izland.”

Aki nem hiszi, járjon utána – mondom én, de hát kinek van pénze és ideje, hogy elutazzon csak azért, hogy leellenőrizze az igazam. Szerencsére nem kell, mert nemrégiben a Geographia Kiadó gondozásában megjelent Izland – A végletek földje című könyv, ami gyönyörű kontrasztos képekkel igazolja, hogy még midig vannak érintetlen vidékek világunkon.

A könyv írója az izlandi Unnur Jökulsdóttir, és a fényképeket készítő Haarberg (Bozsér) Orsolya és férje Erlend Haarberg olyan könyvet készítettek, ami elárulja a szerzőkről, maximalisták. Minden kép, minden sor, ami csak látható valami újat, valami össze nem illőt mutat, hogy láthatóvá váljon mindaz, ami összeillik. “Minél élesebb a kontraszt, annál inkább kirajzolódik a lényeg, a karakter – márpedig Izland telis-tele van gyönyörűséges kontrasztokkal.” Aki pedig a könyvbemutatón még csak hallott a könyvről, de nem látta, az is ízelítőt kaphatott belőle egy rövid vetítés során, amelynek aláfestő zenéjét Kalotás Csaba komponálta.

A zsúfolásig megtelt aprócska nyugati téri Alexandra panoráma terme népe pedig reménykedett hogy Ifj. Vitray Tamásban, a beszélgetés moderátorában is ugyanazok az izgalmas kérdések vetődnek fel. A neves újságíró fia pedig nem okozott csalódást: megtudhattuk, hogy a könyv írója Unnur Jökulsdóttir és Haarberg Orsolyát egy izlandi fotós mutatta be egymásnak. Hogy az írónőnek nagyon megtetszettek Haarberg Orsolya képei, ami nem is csoda, hiszen sok más elismerés mellett ő nyerte el a GDF SUEZ – 2011-es év természetfotósa díjat is. Továbbá fényderült arra is, hogy miképp ismerkedett meg norvég férjével, és hogy ha együtt is indulnak fotózni, mégis önállóan dolgoznak. „Engem a kép érdekel, nem az állatok viselkedése, hanem a kompozíció… „ őt (Erlend Haarberg) inkább az állatok viselkedése, mozgása nyűgözi le.” Ez pedig egyáltalán nem okozott problémát, hiszen egy kontrasztokkal zsúfolt könyv koncepciójába tökéletesen beillik a különböző érdeklődésű fényképészek motivációja. Sőt, ez is volt az egyik tényező, ami miatt Unnur Jökulsdóttir-nak megtetszett az ötlet. A kontraszt és Haarberg Orsolya fejében kezdetektől meglévő koncepciója. A beszélgetésből kiderült, hogy ne gondoljuk a gyönyörű táj, és a vadon csodáival való munka mindig kifizetődő, ugyanis sokba kerül az óvatlanság, akár még az ember életébe is. [GALERIA] Egy aktív vulkán fényképezése vagy egy még mindig izzó lávamező fölötti hórétegen való síelés egyáltalán nem veszélytelen, ahogy az izlandi partokig elúszó kiéhezett jegesmedvék sem barátságosak. Bár néha maguk a fotósok sem számoltak a veszélyekkel, legalábbis Ifj. Vitray Tamás kérdésére adott válaszokból ez derült ki:

- Ilyenkor egyedül mentél fényképezni… és ha történt volna veled valami?

- Hát, bíztam benne, hogy egy idő után talán elindultak volna megkeresni….

Mint ahogy Erlend elmondta, nem csupán arról van szó, hogy kimegyünk a terepre, kattintunk kettőt és megyünk haza.: - Már két évvel a terepen való munka előtt megindultak az előkészületek…

Amire szükség is volt, hiszen ilyen nagyszabású vállalkozáshoz muszáj beszerezni a méregdrága felszerelést, a megfelelően átalakított lakókocsit és sok egyéb apróságot, amely nélkül elviselhetetlen lett volna az izlandi tél és nyár. Bár Haarberg Orsolya elárulta azt is, hogy apróbb meglepetések mindig érik az embert:

-Mikor télen visszamentünk a lakó-autónkhoz észrevettük, hogy beköltöztek az egerek, azt hittük elrágták a kábeleket is, mert nem lehet beindítani a kocsit. Már attól féltünk, hogy nem lesz fűtésünk egész télen, de rájöttem csupán nem volt bekapcsolva a biztosíték, ugyanis azt még én lőttem ki mikor nyári munka végeztével mikor otthagytuk a szabadban a lakókocsit.

Viszont ennél nagyobb kellemetlenség nem esett és a szerencse segedelmével végül minden tökéletesre sikeredett, de erről leginkább a képek árulkodnak.

És hogy a két különböző stílusú fényképészek mégis miként állapodott meg a könyvbe kerülő képekről? A házaspár ezt is könnyen megoldotta, mesélte Haarberg Orsolya viccelődve: - A képekről én döntöttem, úgyis én tartottam a kiadóval a kapcsolatot… Komolyra fordítva a szót, ebből nem volt vita, sőt mindketten szinte ugyan azokra a fotókra gondoltunk mikor összeállítottuk a könyv vizuális tartalmait. Így a közel kétszáz kép szint pontosan fele-fele arányban oszlik meg kettőnk között.

Viszont minket, laikusokat egyáltalán nem fog megosztani, mi mind egyöntetűen lélegzetünket visszafojtva fogjuk nézegetni a világ egyik utolsó paradicsomáról szóló meseszép műremeket.


Kérdező/fordító: Ifj. Vitray Tamás

Képek: Haarberg Orsolya, Erlend Haarberg

Könyv írója: Unnur Jökulsdóttir

Geographia Kiadó, 2011

A bemutatón vetített összeállítás aláfestő zenéjét Kalotás Csaba szerezte

 

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés erre a cikkre.

A cikk értékeléséhez be kell lépned.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.

 

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.