A szabad, független, normatívan finanszírozott nemzeti közszolgálati média megteremtése a rendszerváltás egyik legnagyobb ígérete volt. Húsz éve a közmédia intézményeit kiemelkedő társadalmi bizalom övezte, s az állampolgárok joggal remélték, hogy ezekből a nemzet kulturális és a Köztársaság alkotmányos alapintézményei lesznek.

 

Az eltelt két évtized tényei azt bizonyítják, hogy a magyar politikai osztály lemondott e cél megvalósításáról. Fennhatóságuk alatt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió folyamatos terjesztési és finanszírozási hátrányba került a kereskedelmi médiával szemben. Az irányító testületekben és a szervezetek élén egymással vetélkedő politikai és gazdasági erőcsoportok, a műsorstruktúrák meddő és csak a közönséget lemorzsoló váltakoztatásai, a bántó politikai egyoldalúságok, s az ezekből fakadó tragikus minőségromlás eredményeképpen a Magyar Televízió műsorának nagyobb része ma ismétlés, a műsor kulturálisan kiürült, a magyarság jelenét bemutatni képtelen. A Kossuth /mr1/, mint nemzeti főadó megfelelő (FM) minőségben nem fogható a haza területének közel felén.

 

A legnagyobb baj már megtörtént. Az elmúlt évtizedekben a munkavégzési- és etikai normákat szünet nélkül számon kérő, a közszolgálati ethoszt magukban hordozó szakmai műhelyek és kollektívák szétestek, mert az MTV és az MR nem tudta megtartani saját legjobbjait. A kiürült, kiegyensúlyozatlan, elfogult, megtört minőségű és korszerűtlen műsorfolyamoktól elfordultak a nézők és a hallgatók, s a jelentéktelenné váló műsorok jobbításáért már nem is lépnek fel. E folyamatban jelentős állomás volt, amikor az állam először átvállalta a polgároktól a készüléküzemeltetési - valójában az előfizetési - díjat, s ezzel elvette tőlük a megrendelők jogtudatát, majd ennek a forrásnak a reálértékét nyolc év alatt közel a harmadára inflálta. A minimális működéshez mégis szükséges pénz ezt követően csak külön politikai alkuk árán szerezhették meg a médiumok, míg a velünk azonos státuszú európai államok közmédiumai átlag háromszor nagyobb, és normatív költségvetéssel bírnak!

 

E folyamat további tragikus eredménye, hogy a magyar közmédia közel másfél évtizedes hátrányba került a korszerű technológiák alkalmazása, az önálló regionális műsorkészítés, a tematikus csatornák indítása, a digitális tárak és az internetes közterek kialakítása, s a több digitális platformon egyszerre történő terjesztés és szabad hozzáférés területén is. Mindezek eredményeként a Magyar Rádió elvesztette eredeti törzsközönsége felét, a Magyar Televízió pedig csak a lakosság egy tizedét éri el. Jelenleg a közmédia intézményei sem a nyelvi-nemzeti kultúra, sem a kiegyensúlyozottság, sem az általános minőség, sem a reklámárak vonatkozásában nem képesek a magyar médiapiac viszonyait befolyásolni. Ez valójában a szabályozhatatlanság állapotát hozta létre.  

 

A hosszú évek óta tartó hanyatlás bebizonyította, hogy a jelenlegi jogszabályi, személyi és költségvetési feltételek között nem található megoldás, pedig a közmédia intézményei mára alkalmatlanokká váltak a saját közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzataikba foglalt célok, feladatok és funkciók megvalósítására, azaz alkotmányos, garanciális és alapintézményi jellegük elenyészni látszik. A közmédiumok elnöki pályázatai nem kínálnak kiutat, mert elhibázott elképzelés, hogy egyetlen ember pályázata határozza meg a teljes társadalmi közszolgálati megrendelés tartalmát, az intézmény szervezetét, belső szabályzatait, műsortípusait és műsorstruktúráját, személyzeti koncepcióját. Mivel ez lehetetlen, minden sikerre vágyó jelölt a többségi párt karjaiban köt ki. Ezt az ördögi kört meg kell törnünk.

 

Kezdeményezzük a média szabályozásának – és ennek részeként a közmédiumok helyzetének – átfogó megújítását. Indítsunk és szervezzünk átfogó társadalmi vitát, amely a társadalom valós igényeit kifejezve a politikai pártokat is nyílt állásfoglalásra kényszeríti, s a jogalkotás tartalmára nyilvános vitában nemzeti konszenzust hoz létre. A titkos párttárgyalásokon született, pénzügyi fejezet és indoklás nélkül bemutatott médiatörvény-tervezeteket elvetjük.

 

Felszólítjuk Bajnai Gordon miniszterelnök urat, hozza létre a Kodifikációs Bizottságot, s a jogalkotási törvény normáit követve kezelje nemzeti ügyként a magyar társadalmi nyilvánosságot és a nemzeti kultúra alkotmányos alapintézményeit újrateremtő jogalkotást. Törvényi garanciákat keresünk a nemzeti közszolgálati média intézményeinek működésére, testületi formákat a szolgáltatás tartalmának, a finanszírozás mértékének és a végzett munka minősítésének eldöntésére. A regionalizmus igényei szerint korrigálni kell országunk adóállomásainak működését. Független szakemberekkel nyilvánosan modelleznünk kell a kívánatos közszolgálati műsorstruktúrákat, hogy ezekből lehessen következtetni létszámra, szervezetre és finanszírozásra. Szerepet kell vállalunk a fehér és zöld könyv elkészítésében, konszenzust keresünk a nemzetet szolgáló új kommunikációs és a közszolgálati törvény megfogalmazásában.  E tevékenység végzésére és a társadalmi támogatás megjelenítésére a www.nemzetimedia.hu/sos-mtv címen honlapot üzemeltetünk. Elérhetőségeink: sos-mtv@nemzetimedia.hu