Szerkesztőség

Belépés

Regisztráció

Jelszó emlékeztető

 

Rovatok

Keresés

mese az élet

 

 

Kérdés esetén: sablik@mentropia.hu

 

EURÓPAI MAGYARKÉNT

Üzenet Viktornak, Robertnek és nyájas népeiknek


Felhívjuk a PR Herald olvasóinak figyelmét arra, hogy az alábbi szöveg gyenge idegzetűek és gyepes agyúak számára nem ajánlott, tartalma ugyanis alkalmas lehet a nemzeti érzelmek, himnuszok, zászlók-lobogók, alkotmányok és degeneráltak sértésére, továbbá káros az egészségre! Aki nem bírja, ne olvassa! Figyelmeztetünk továbbá mindenkit, hogy a felkiáltó jelek magas száma miatt jelentős a koleszterin- és agyvérzés-veszély! Arról most ne beszéljünk, hogy miután Orbán Viktor figyelmen kívül hagyta mindkét szlovákiai magyar párt arra vonatkozó kérését, hogy a kettős állampolgárság törvényjavaslatával várjon a szlovákiai választások lezártáig, lényegében megnyerte a voksolásokat a jelenleg is hatalmon lévő Smer számára, valamint szinte biztosra vehetően bejuttatta a Slota vezérelte SNS-t a parlamentbe. („Köszönjük Viktor!”)

Az új magyar miniszterelnök azonban nem véletlenül csinálta mindezt: az Új Szó-nak nyilatkozó Political Capital ügyvezetője – Szabados Krisztián –, szerint a Fidesz-kormánynak érdeke, hogy a szlovák szélsőjobb is bejusson az törvényalkotói testületbe, hiszen Magyarországon ott a Jobbik, így pedig enyhül a felelősség, lenne kire ujjal mutogatni. Arról se beszéljünk, hogy a Robert Fico-kormány szintén hasznot húz a dologból, és szándékosan felfújva a dolgot alapvető alkotmányos jogától fosztotta meg a szlovákiai magyarságot, ezredszer is bebizonyítva, hogy messze vagyunk még az Európai Uniótól. Hanyagoljuk azt is, hogy a két szlovákiai magyar párt zűrös, ellenséges viszonya és sárdobálása miből gyökeredzik és mivé virágzik. Beszéljünk inkább arról, hogy a felvidékiek sorsa és élete megint csak senkit sem érdekel, csupán bábuként használják őket a mocskos politikai játszmákban.

Szlovákiai magyarként Pozsonyban dolgozom egy Magyaroszágon is tevékenykedő, szlovák vezetőségű, de magyar tulajdonú cégnél. Összetett igaz? Ez viszont egy valódi szlovák-magyar összefonódás. Bevallom nem tökéletes, mégis működik! Tagadhatatlanul van némi különbség a „szlavofil” és a „hun” mentalitás között, hiába vagyunk két szomszédos ország, ami Szlovákiában a megszokás és büszkeség, az Magyarországon a forradalom és balsors.
Soha sem éreztem azonban, hogy valóban létezne az az ősi ellentét, melyet inkább mesterségesen szított, szabadjára engedett idiotizmusnak tartok. Felvidéken születtem, iskoláimat Magyarországon végeztem, majd hazatérve mégis Szlovákiában kerestem munkát. Az anyanyelvem magyar és így beszélek otthon is, de a szlovák sem okoz problémát, vannak ilyen-olyan barátaim is. Tudom, ki az a Ludovít Štúr, az „Anyám tyúkját” pedig kívülről fújom. Két kultúrát ismerek – egy fejlettebb társadalomban ez a hasznomra válna és örülnöm kéne. Nálunk mégis egy teher. Mert bár mindkét országban otthon érzem magam, valójában egyik sem a hazám.

„Magyarba” mégiscsak én vagyok a „szlovák”, akiről elsőre mindenkinek a Horalky-Kofola-Zlaty „Bazant trió” jut eszébe. Jó dolgok ezek, nem tagadom, de azért egy idő után mégis kényelmetlen minden beszélgetés alkalmával egy csillogó-villogó, két lábon járó reklámtáblának érezni magam. Fárasztó a rendszeres rácsodálkozás is, hogy ahhoz képest milyen szépen beszélek magyarul, hogy igen, én is néztem gyermekkoromban vasárnap délutánonként a Walt-Disney-t, és igenis tudom, ki az a Hofi Géza!
Szlovákiában pedig én vagyok a politikai adu ász, akit bármikor, ha beüt a krach, a mindenkori büszke szláv honatya egy laza és gúnyos mozdulattal elő tud húzni fényes zakója bal felső zsebéből, hogy elterelje a figyelmet minden más problémáról. Nő a munkanélküliség? Kit érdekel, ha a magyar tankönyvekben magyarul szerepelnek a városnevek! Gazdasági hanyatlás? Ugyan már, hiszen a magyarok egyre többen vannak!

Milliós csalások, szemtelen lopások és égbekiáltó korrupció? De mit képzelek én, aki magyarul álmodom! Na és milyen gondolatok cikáznak agyam legrejtettebb tekervényes zugaiban éjjel s nappal? Úgy látszik, mindenki tudja, hiszen helyettem elmondták már százszor: hát persze, hogy életem minden pillanatát atitatja az autónómia, a visszacsatolás és a trianoni sokk kérdése. Nem szeretnék én, a felvidéki magyar, sikeres karriert, boldog családot és békés életet élni azon a helyen, ahol születtem vagy ahol éppen otthon érzem magam! Isten ments! Viktor és Robert (a két Isten, akik valójában egy és ugyanaz, a megkérdőjelezhetetlen Istenség) jobban tudják: én országhatárokat akarok átrajzolni, Jankó Slota termékeny földjét akarom csalárd módon elrabolni és főképp Vona Gábor jobbján „Árpád elveszett birodalmát” szeretném sírva-vigadva, Szózatot dalolva gyarapítani!

Aki felvidéki és Magyarországon akar élni, úgyis oda költözik, aki pedig inkább odahaza maradna, az csupán békességet akar. És az, kérem szépen, aki van olyan szerencsés, hogy magyarnak vagy szlováknak születik (mindenféle átmenet vagy köztesség nélkül), mielőtt a szomszéd udvarát fikálja, nézzen körül a saját háza táján!

A jószomszédi viszony pozitív példája egyébként a Facebookon található „Group of Hungarians and Slovaks who DO NOT hate each other“ (vagyis: „Magyarok és szlovákok csoportja, akik nem gyűlölik egymást“), csoport, melynek egy hét alatt, több mint 25 ezer rajongója lett, a tagok száma pedig mára átlépte a 30 ezres határt. A csoportban mindenki a másik nemzet érdemeit dícséri és az ellentétek helyett a közös pontokra, a toleranciára fektetik a hangsúlyt. Gál Gergely, a csoport létrehozója szerint végső elkeseredésében alapította az online közösséget, mert elege lett a sok általánosításból, gyűlölködésből és uszításból. Amolyan fricskának, bizonyítéknak szánta a külvilág számára. „Nem megoldani akarjuk a konfliktust, nem válaszokat keresünk, egyszerűen azt kell leírni, hogy ki mit szeret a másikban.“ – tette hozzá Gál.

Bár jómagam is a csoport tagja vagyok, bevallom, van benne némi álszentség és enyhe csalás, hiszen azért én is megvetek másokat: de nem szlovákot és magyart, sztrapacskát és gulyást, Tátrát és Alföldet, hanem egyszerűen az elmaradott és sötét elmét!

Arról nem is beszélve, hogy az ars poeticám szerint európai vagyok, nem pedig szlovák, magyar, szlovákiai magyar, esetleg Szlovákiában élő magyar, vagy tudomisén, magyarul beszélő szlovák. Nevezzétek bárminek, én ellenzem, mert úgy gondolom, hogy a 21. század már nem a nemzeti és hitbeli kérdésekről kell, hogy szóljon, hanem arról, hogy nyitott szemmel járjunk a világban.

A határok csak szétválasztanak, az empátia és kommunikáció viszont összeköt. Úgyhogy ezúton üzenem minden szemellenzős, igát húzó, nemzeti rigmusokat büszkén bőgő szamárnak, aki eddig magától nem jött volna rá: Könyörgöm, ne akarjatok megmenteni és ide-oda csatolni, csak hagyjatok nyugodtan élni!

Ficza János (1984, Érsekújvár/Nové Zámky – Budapest – Pozsony/Bratislava – Komárom/Komárno)
ficza.jan@hotmail.com

 

Értékelés

Cikk értékelése: 5.00 (2 szavazat)

A cikk értékeléséhez be kell lépned.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.

 

Hozzászólások

2010. december 31. 21:20
Ehhez mit szólsz?
"Slota: Magyarveszély fenyegeti Szlovákiát"
www.origo.hu/nagyvilag/20101231-jan-slota-sns-magyarveszely-fenyegeti-szlovakiat.html
2010. december 30. 15:11
Kedves Ficza János!

Jó cikket írtál, jól forgatod a tollat. Szépen, érthetően beszélsz a szó kommunikációs értelmében. ( isten ments téged dicsérni ékes szólásodért, szlovákiai magyar létedre)
Dicsérni való viszont a világlátásod, felfogásod jó szomszédságról, határok nélküli emberi közösségekről.
Mondom, nekem nagy-nagyon tetszettek soraid: egyvalamit hiányolva! Hiányolom az útmutatást, a konkrét javaslatot Ficónak- Orbánnak címezve.


Érdemesek

 

 

csaladivilag

Szeriőz

Árnyékkormány

Hagyományok Újrahasznosítása

ad6kap6

Szociális bolthálózat