Szerkesztőség

Belépés

Regisztráció

Jelszó emlékeztető

 

Rovatok

Keresés

mese az élet

 

 

Kérdés esetén: sablik@mentropia.hu

 

Ön dönt: eszik vagy vezet

Élelmiszert csináltak bioetanolból – illetve, mit is beszélek, fordítva: élelmiszerből bioetanolt. És ez jó nekünk? Erre a kérdésre kerestük a választ.

 


 

A két fogalom – élelmiszer és üzemanyag – összekapcsolható, ugyebár, láttunk már kocsit tankolni étolajjal. Azért a bioetanol 85 százalékban etanol (egy alkoholféle) és 15 százalékban benzin, így meginni mégsem érdemes.

A "bio" onnan jön, hogy az etanolt növényekből nyerik, amelyeket külön erre a célra termesztenek. Az energia előállítására termesztett növényeket energianövényeknek nevezik.

Habár az ilyen módon létrehozott energia megújuló – mivel a forrása, a növények újratermeszthetőek, nem kimerülőek, mint a gáz vagy az olaj – az energianövény-termesztést rengeteg támadás éri. Többször hallottam már azt a kijelentést, akadémiai és energetikai körökben, hogy "én nem pártolom a bioüzemanyagokat, mivel a termesztéssel, betakarítással és feldolgozással járó energiamennyiség nagyobb, mint ami kijön. Ráadásul fosszilisból!" Erre elég lenne idézni Lengyel Attila, a Hungrana Kft. ügyvezető igazgatóját:

"Sommás vélemény ez egy létező iparágról, amelynek szereplői a jelenleg ipari méretekben elérhető legmodernebb biotechnológiai módszereket alkalmazzák környezetkímélő üzemanyag előállítására, és emellett a matematika alapvető törvényeit is használják. Ez utóbbit arra, hogy ne csináljanak olyan butaságot, hogy egy energiahordozó előállításához több energiát használnak fel, mint amennyit a termék tartalmaz. Mert ha igen, az a tevékenység nem lenne gazdaságos."

Az tény, hogy [2] szerint "a bioetanol-termelés végső energia output-input tényezője gyakran alig haladja meg az 1,0-1,2 értéket", ez viszont 1,8-2,1-ig növelhető, például az előállítás során keletkező hőenergia hasznosításával és a melléktermékek, így a növényi hulladék takarmányként történő felhasználásával. Valamint vannak második/harmadik generációs technológiák is, amelyek még jobb hatásfokot ígérnek.

Az energianövények között a bioetanol gyártása produkálja egyébként a legrosszabb energiamérleget. A repceolaj-gyártása során például legalább 4-szer több energiát nyerünk, mint amennyit befektettünk (és ez felvihető akár 8,4-re is). A mezőgazdaság önellátó lehet, azaz képes megtermelni saját magának a szükséges energiát, ha mondjuk a termőterület 16-20%-án biológiai eredetű hajtóanyagot termelnek2. Szóval ez csökkenteni tudja a fosszilis, egyre kiszámíthatatlanabb üzemanyagoktól való függésünket. De mi más miatt termesztenénk energianövényt?

Mint minden növény, a bioüzemanyag elvileg semleges hatású az üvegház-hatásra. Ezt úgy magyarázzák, hogy a növény elégetésekor pontosan annyi széndioxidot juttat a légkörbe, mint amennyit élete során megkötött belőle. Ez a képlet nyílván csak a növény életciklusánál nagyobb időszakokon át működhet, és akkor is csak bizonyos körülmények fennállása esetén.

Különböző források más értéket adnak az ÜVH gáz kibocsátás-csökkentésre: 17%-tól3 57%-ig1. Az viszont nem vitatható, hogy az energiaültetvények, racionálisan felhasználva akár jócskán csökkenteni tudják az energiafelhasználással járó környezetterhelésünket, miközben munkát és függetlenséget ígérnek a helyi kisközösségeknek.

 

Mit jelent a racionálisan felhasználva? Azt, hogy nem ipari méretű termelést próbálnak erőltetni egy gazdaságra, exportra, a jelenlegi üzemanyag-felhasználási ráta mellett. Sajnos a világ jelenleg nem itt tart. Az Egyesült Államok 2007-es kukoricatermelése, amit etanol-gyártásra fordítottak az egész gabonatermés egyötöde, de a gépkocsi-üzemanyag felhasználásnak kevesebb, mint 4 százalékát adta csupán5. Brazília, a világ legnagyobb cukorgyártója és exportálója cukornádültetvényeinek felét etanol előállítására használja. Európában a fő erőfeszítések az elmúlt években főleg biodízel előállítására irányultak. Hogy elérje a 10 százalékot a gépkocsi-hajtóanyagban növényi alapanyagokból, az EU egyre több pálmaolajat importál Indonéziából és Malajziából, ami az ottani esőerdők irtásához vezet az olajnövény ültetvények számára. Mivel a gabona egy része üzemanyagra megy, ez lassan kiszorítja a táplálék-ültetvényeket, ami az alapvető gabonák áremelkedéséhez vezet.

Világosan látni kell, hogy a világ "éhsége" bio alapú üzemanyagokra kielégíthetetlen. Az a gabona, ami egy 100 literes terepjárót csupán egyszer feltankol etanollal képes egy embert egy éven keresztül táplálni. A világ 860 millió gépkocsi tulajdonosa és 2 billió szegénye hirtelen szembeáll egymással. Mire használjuk a gabonát: gépkocsik meghajtására vagy emberek táplálására? Ez egy súlyos morális és politikai kérdés, legalábbis globális szinten.

De lássuk, mit mond erre a (mindenható) piac. A világ gépkocsi tulajdonosainak átlagos keresete durván 30000 dollár évente, míg a 2 billió legszegényebb réteg kevesebb, mint 3000 dollárból él évente. A piac azt mondja, "tankoljuk fel a kocsikat". Íme egy újabb példa arra, hogy a közgazdasági elméletek "láthatatlan keze" nem mindenki számára hoz jólétet. Talán a szabadpiac mindenhatóságába vetett neoliberális hitet újra át kellene gondolni?

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a bio-üzemanyagokról teljesen le kellene mondani. Bizonyos fajták – gyorsan növekvő fák, energianád, energiafű-fajták – sokkal igénytelenebbek, és olyan talajon is megteremnek, ahol a hagyományos kultúrák már nem termeszthetők. Léteznek technológiák bizonyos cellulózos növények hasznosítására, amelyek parlagon hagyott helyeken is megteremnek, bár ezek még nem teljesen kidolgozottak6.

Sokak szerint a gépkocsi-kontra-ember dilemma tulajdonképpen arról szól, hogy szükségünk van-e arra, hogy annyi energiát felhasználjunk, amikor például egyik helyről a másikra eljutunk. Ezen mindenki elgondolkodhat, amikor reggel beül, egyedül a gépkocsijába.

De miről is akartam beszélni a cikk elején? Élelmiszerből üzemanyagot csinálnak?? Pfuj! Mekkora ostobaság! Épp most…

Igen, valóban az lenne. Egy finn technológiai intézet viszont nem gabonát használ inputként, hanem… ételmaradékot. Abban pedig nem lehet hiány: a fejlett országokban a minőségi előírások miatt az élelmiszerek 30 százaléka szemétként végzi, mielőtt eljutna a fogyasztókhoz (arról nincs adatom, hogy mennyi végzi a kukában, miután eljutott a fogyasztókhoz; de elnézve egy McDonalds vagy más étterem szemetesét, ez nagyjából még egyszer annyi lehet. Ráadásul az adag méretek sok helyen elég méretesek, kis adagot pedig egyszerűen nem adnak.) Így az alapanyag gyakorlatilag ingyen van. A koncepció lényege, hogy feldolgozóüzemek mellé telepítenek kisebb berendezéseket, és így nem kell az alapanyagot szállítani, s összességében a gyártás és a felhasználás során 80 százalékkal kevesebb szén-dioxid keletkezik, mintha fosszilis üzemanyagot égetnének el. St1 Biofuels cég olyan üzemet is tervez, ahol a lakossági komposztálható hulladékot és a szupermarketekben lejárt szavatosságú élelmiszereket is etanollá alakítják.

Legalább az a sok élelmiszer nem vesz teljesen kárba!

 

Gere Kiss Zsolt

 

Forrás: Fordulo-portal.hu

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés erre a cikkre.

A cikk értékeléséhez be kell lépned.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.

 

Hozzászólások

2011. január 16. 10:32
Jó cikk. Érdeklődéssel olvastam. Sajna ma még más szelek fújnak ez ügyben, holott már itt, az ablakunk alatt sompolyog a végzetes és visszafordíthatatlan fosszilis energiahiány bomba, tudományos okoskodással leplezett alakja.


Érdemesek

 

 

csaladivilag

Szeriőz

Árnyékkormány

Hagyományok Újrahasznosítása

ad6kap6

Szociális bolthálózat