Pont a minap volt szerencsém egy cikkhez, amiben Magyarországról, mint márkáról folyt az elmélkedés, főként a külföldiek szemével nézve. A gulyás a paprika meg a pornósztárok vidékén élni talán még nem is lenne annyira kiakasztó, mint a tolvajok országában tengődni. Márpedig ha a márkánkat, elsődleges stílusjegyeinket külföldiek helyett inkább földiek ködös tekintetén keresztül vizsgálnánk, minden bizonnyal dobogós lenne a korrupció fogalma, a lopás, és az egész rohadt svindli úgy ahogy van. A köztudatba került mutyizás, a jól fizetett ügyvédek, és az évek óta rendszeresen botránnyal járó nagyobb pályázatok. Olyan behatóan még a talpraesett magyar ember sem ismerheti a korrupció fogalmának a mélységeit, mint mondjuk az oroszok, de szovjet utódállamként ragadt ránk nem kevés ebből a jelenségből, ami elsők közt járul hozzá kis földünk balkáni mivoltához. A korrupció nem csak a "magas" politikát hatja át, de az alatta húzódó közintézmények rendszerét, a kórházakat, a rendőrséget, de a gazdaságot és a jogrendszerben rejlő lehetőségeket is. A magyar viszonyuk kialakulása során mintha képtelenek lettünk volna levedleni ezt a mocskos ruhadarabot, és a szocializmus óta már az egyszeri nyárspolgár is tudja, milyen pofátlanul kifizetődő és egyszerűen járható út a korrupcióé. Amikor a nagypapának mehet a kísérleti gyógyszer, csak kapjon szabad ágyat, és törődjenek vele rendesen. A meg nem nézett csomagtartók és a szelektív hallás nemzete lettünk?

Ilyen, meg ehhez hasonló erők ellen lépett be országunkba annak idején az Amnesty International jogvédő szervezet, aminek kellett ugyan egy kis idő, míg magyar központjukat is kiépítették, de végül sikeresen megvetették a lábukat. Az Amnesty ugyan csak kiemelkedő esetekben veti be tartalékait, és az általános jogsegély-szolgáltatáson túl csak igen ritkán hallat magáról idehaza, van egy másik szervezet, amely a hétköznapok rákfenéjével próbálja felvenni a harcot, ez pedig a Transparency International (TI). A nemzetközi civil szervezet magyar részlege zűrös és erőtlen múltjából nem sok juthatott el a polgárokhoz, szóval azokhoz, akikért megszületett, és akikből áll, ám az utóbbi két évben új erőre kapott, és a lehető legtöbb eszközt és erőforrást ragadta magához, hogy háborút indítson a korrupció ellen. A friss lendület nem kerülte el a médiát és a webes közösségi hálókat sem. Érdemi tevékenység és visszhang nélkül a Transparency valóban átlátszó volt, egy törekvő felület, amin megfelelő háttér híján átnézett az ország, ám mintha tágultak volna azóta a lehetőségeik. Márpedig egy civil szervezet esetében nem az az elsődleges kérdés, hogy meddig ér a szervezet keze, hanem hogy van-e ott egyáltalán kéz, ami nyújtózzon?

Tavaly nyár végén, az akkor frissen indult Transparency blogon így fogalmaztak: "[...]Mert ügyből és projektből egyre több van, mint ahogy munkatársból is. Már négyen vagyunk, igaz, ebből ketten félállásban. A négy ember kicsit kevés a projektek számához képest, de a gyakornokok segítségével nem lehetetlen jól szervezni a folyamatokat. Ehhez összehangolt, okos tervezés, és folyamatos nyomon követés szükséges. Én nem vagyok az a precíz típus, úgyhogy igazán jól jött Juli (Czifra) segítsége. Julival először kettesben beszéltük végig az összes projektet, aztán az egész csapattal együtt. Juli és Valentin segítségével tehát kezdünk igazi szervezetté válni.[...]"

A fény az alagút végén a választási kampánymonitorozás sikeres megkezdése volt, az időközben csatlakozott fiatal önkéntesekkel karöltve, akik tudatos polgár módjára felsorakoztak a korrupció-ellenes kezdeményezés mögé. Nyár elején még a Nemzetbiztonsági Hivatalt (NBH) is beperelték, amiért az nem volt hajlandó rendelkezésükre bocsájtani, hogy mely cégek szerepelnek a nemzetbiztonsági érdekek alapján közbeszerzés alól felmentett beszállítók listáján. Az NBH jogi képviselője nem jelent meg a tárgyaláson, helyette leadott egy halasztási kérelmet. A TI tehát úgy látta érdemes tapogatózni, és kitartóan mozgolódott tovább, felajánlotta a kormánynak, hogy szakmai tanácsokkal segíti a korrupció visszaszorításáért folytatott harcot, de nem méltatta őket a vezetőség különösebb figyelemre.

A monitorozás mellett bizonyos mértékű médiafigyeléssel is foglalkoznak, különös tekintettel a tényfeltáró és oknyomozó cikkekre, a médiaetika határait áthágó publicisztikákra, és a környező országok korrupciós eseményeire. Az új médiacsomag, a közbeszerzési törvény módosítása, és az alkotmánybírák vitatható kijelölési formája mind a TI látómezején belül voltak, s ugyan tenni ellene vajmi keveset tudtak, nyilatkozataikkal kifejezték véleményüket, és folytatták a toborzást. Így történhetett az is, hogy Bede Márton "Fideszen kárörvendeni = NEM MENŐ" című publicisztikája néminemű felháborodást keltett a TI körein belül, ugyanis - ahogy az a TI blogon olvasható -, mintha fontos dolgokat figyelmen kívül hagyó, kissé elfogult cikk lenne, amit persze mindettől függetlenül mindenki úgy értelmez, ahogy neki jól esik. Ugyanis a TI nem érdekelt a politikai virtuskodásban, a korrupció jelensége nem párthoz vagy ideológiához kötött, ezért bárki küzdhet ellene, ahogy bárki elkövetheti.

Az eszmei kéznyújtogatás nagyjából most kezd beérni. Az egyre fokozódó médiavisszhang és a TI szervezetébe fektetett munka egyik látványos eredményének tekinthető, hogy szeptember végén a TI vállalati támogatóival tartott megbeszélést Cséfalvy Zoltán a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára, ahol bemutatta a kormány terveit az ország versenyképességének fokozásáról, és kifejezte nyitottságukat a bürokrácia csökkentéséhez hozzájáruló javaslatokkal kapcsolatban. Két nappal később sikeresen megvalósult a TI "Sajtókörút az átlátható kampányfinanszírozásért" programja, melynek keretében szakértői megbeszélést tartottak a sajtó számára. A politikát csiklandozó belvárosi buszkörút során főpolgármester-jelölteket állító pártok székházait is végiglátogatták, hogy a kampány finanszírozásokról kérdezzék őket, ám nem jártak teljes sikerrel, a Fidesz és az MSZP kampánystábja végül nem állt az újságírók rendelkezésére. Azt gondolom ezzel a fordulattal végre egymásra találtak az azonos érdekek. A közvélemény, a sajtó, és a civil szervezetek egyként léphetnek fel, ami a Transparency International számára talán végre kezet is biztosíthat az eltökéltség mellé.

Forrás: GonzoPress Magazin

Írta: Sulák Ádám